Platformok & creator economy - avagy ki nyeri a web 3.0
A technológia alkalmas arra, hogy "kijavítsuk" az internet strukturális hiányosságait, amik a digitális gazdaságunkban lévő igazságtalanságokért is felelnek. A kérdés, hogy tudunk-e ezzel élni?
A bűvészek legfontosabb eszköze a figyelem. Persze jó kézügyesség, kommunikációs készség, színpadi megjelenés is kell ahhoz, hogy valaki jó bűvész legyen, de a legfontosabb logika az a figyelem tudatos terelése, elterelése és manipulálása.
A digitális tér bűvészei a platformok, akik a figyelem tudatos manipulálásából óriási profitot maximalizálnak, amiből semmit, vagy csak nagyon keveset juttatnak vissza a eredeti tulajdonosoknak, a tartalomgyártóknak. Nektek, Nekem, Nekünk.
Cikkemben végigvesszük az internet kialakulásának három fázisát, a web 1.0, a web 2.0 és a web 3.0 jellemzőit annak érdekében, hogy magabiztosabban értsük, mi is történik az adatainkkal, tartalmainkkal és az ehhez kapcsolódó tulajdonjogokkal a digitális térben.
Web 1.0 - The origin sin of the internet
Gyertek vissza velem fejben teljesen az internet korszak kezdetéig. Bill Gates 1996-ban publikálta jövőbe látó esszéjét, ahol a fő üzenet az volt, hogy legnagyobb lehetőség az internetes térben a tartalom lesz és a legnagyobb nyertesei a tartalomgyártók lesznek.
“One of the exciting things about the internet is that anyone with a PC and a modem can publish whatever content they create, For the internet to thrive, content providers must be paid for their work,” he writes. “The long-term prospects are good, but I expect a lot of disappointment in the short-term.”
Nem semmi ez a Bill, mondta ezt annak ellenére , hogy akkoriban sokan gondolták az internetről, hogy a kutatóknak, akadémikusoknak, vagy talán a könyvtáraknak lesz jó arra, hogy publikálják a tartalmakat.
Senki nem gondolt arra, hogy 2023-ban a mindennapunk nagy részét az online térben digitális eszközökön, platfromokon fogjuk tölteni, napi átlagban 72x fogunk ránézni a zsebünkben lévő szuperszámítógépre. Akkor még nem rendeltünk kaját a Woltról, könyvet az Amazonról, autót az Ubertől és nem aludtunk idegen emberek kanapéján a világ különböző pontjain az Airbnb-nek köszönhetően.
Ezek olyan hatások, amiket nem lehetett jól prediktálni és ennek megfelelően nem is lehetett az infrastruktúrális alapokat TOP-DOWN lerakni.
Gondoljatok bele, ha mostani fejünkkel lehetnénk az egyik vezérarca az internet alakulásának, mint mondjuk annó Bill Gates, Steve Jobs, vagy Marc Andressen voltak.
Hogyan is terveznénk meg Mi a digitális tér alapjait?
Marc Andressen például nem kevesebbet állít, mint hogy az internet fő bűne az, hogy nem volt protokoll szintű natív fizetés beépítve a digitális tér szerkezeti alapjába. A másik ilyen strukturális probléma, a felhasználói tulajdon (user ownership) kérdése, azaz, hogy helyettünk a platformok rendelkeznek az adataink tulajdonjogával.
A kezdetekben technológiailag és üzletileg sem voltak meg az eszközeink egy decentralizált digitális tér megteremtéséhez, ellenben létrejöttek a keresőmotorokat és a köréjük épülő első platformok is.
Web 2.0 - platformizáció
A múltnak vannak nyertesei és olyanok akik kevésbé profitáltak a digitális világ fejlődéséből. Kik lehetnek ők? Menjünk csak vissza a bűvészekig. Azt mondtuk, hogy a bűvészek legnagyobb eszköze a figyelemelterelés, azaz a legnagyobb érték a figyelem.
Ugyanez igaz az internetre is.
Az internetes bevételek nagy részét a reklámok értékesítése adja, Google-nál ez 80% körül mozog, META-nál 98% (!).
Az egész ökoszisztéma a tartalomra épült. Akié a tartalom, az tulajdonolja a felhasználót, akié a felhasználó az tudja leghatékonyabban értékesíteni a reklámokra alapuló termékeket. De várjunk csak, ezt a modellt már ismerjük, hiszen a klasszikus kereskedelmi televíziózásnak is ez az üzleti alapja. A kérdés már csak az, hogy a közben szépen fejlődő technológiai lehetőségekhez mérten, még mindig ez-e a legjobb konstrukció?
Egy nagy különbség biztosan van a televízió és az internet között, ez pedig a tartalom definíciója. A TV-ben egyirányú kapcsolatról beszélünk, a digitális tér oda-vissza interakciókon alapszik. Emiatt a digitális térben kialakultak az emberi érdeklődésből fakadó digitális interakciós központok, a platformok.
A platformok olyan digitális infrastruktúrák, amelyek összekötik a vásárlót a veővel, a szolgáltatásokat és termékeket az irántuk érdeklődőkkel.
A platfromok nem nagy tőkeigényű vállalatok, hiszen nem a termelés (production), hanem. a kapcsolat (connection) az amivel operálnak.
Így lehet az Airbnb a világ legnagyobb ingatlanokkal foglalkozó vállalkozása úgy, hogy egyetlen ingatlant sem birtokol, vagy az Uber a legnagyobb utaztatással foglalkozó digitális platformja egyetlen autó birtoklása nélkül.
A platfrom logika alapja a felhasználó tulajdonlása és a hálózati hatás, azaz “network effect”. A network effect lényege, hogy minél több felhasználód van a platformodon, annál értékesebb lesz a platform és minél értékesebb a platfrom annál több cég (eladó) lesz érdekelt, hogy eladja a "portékáját” a platformon. Minél több és értékesebb harmadik feles termék a platformon, annál vonzóbb a felhasználóknak.
Oda-vissza, egymást erősítő hatások, amelyek óriási bevételt generálnak a platform tulajdonosainak.
Valljuk be, tökéletes üzleti modell ahhoz a technológiai, szabályozói és érettségi szinthez viszonyítva mi az elmúlt 30 évben jellemezte a digitális tereket és minket embereket.
Web 3.0 - attention economy to the ownership economy
Azonban a web2.0-nak megvannak a maguk vesztesei is. Ezek nem mások, mint a felhasználók. Ez ne csak az igazságérzetünket zavarja! A “tulajdonosi érdekeimet” is sérti a jelenlegi centralizált, platform központú digitális gazdasági berendezkedés.
Hogy minek a tulajdonosaként mondom ezt?
Gaál Norbert, mint a digitális tér egyik terméke.
A modern platformok üzleti modelljei centralizáltak, ösztönző rendszerei kevésbé felhasználó központúak.
Nézzünk erre egy példát, ennek a cikknek a tartalmát.
Ezt a tartalmat saját magam raktam össze. A megállapítások, a következtetések a szükséges kutatás mind-mind az én saját autentikus meggyőződésemet tükrözik.
Ezt a tartalmat most közzéteszem, ezzel egyidőben a teljes tulajdonosi jogaimat átadva a digitális tér bűvészeinek. A Substack még egy kifejezetten jó példa, mert beépített funkciója a fizetős tartalom, de a klasszikus óriások, mint a Linkedin vagy a Meta nem juttat vissza a tartalomból generált bevételből semmit sem számomra.
A platformokon kialakult centrikus, reklám alapú gazdaság győzelme a web2.0 korában már nem elkerülhető. Azonban a tartalomgyártók türelme és elégedettsége a platformokkal szemben csökken. Megkérdőjelezik a platformok jogát és status-co-ját, amiért túlzottan ellenőrzik és kontrollálják a munkájukat, kapcsolatukat a követőkkel és azt, hogy milyen formában monetizálják kreativitásukat.
De kicsit játszunk el a gondolattal, mi lenne ha ennél egy fokkal igazságosabb, fenntarthatóbb és decentralizáltabb digitális gazdaságban élnénk. Nézzük miben különbözhet a web 3.0 a web 2.0-tól.
Mi lenne akkor, ha egy olyan korban élnénk, amikor a digitális identitásomat nem a platformok tulajdonolnák, hanem Én, tokenek formájában. Ennek köszönhetően a digitális térben szabadon járhatok a különböző platformok között, sőt ez a token egyben egy digitális tárca is lehet és tranzakciókat is végezhetek mindenféle harmadik fele “trusted partner” nélkül.
Mi lenne, ha az én személyes tartalmam, amit én alkottam az én tulajdonom lenne a digitális világban is, és nem másé. Az NFT logikájának köszönhetően a mai előadásom akár automatikusan lehetne egy nem helyettesíthető digitális tartalom, ahol az ennek felhasználásáért járó profit az enyém lenne, bárki, bárhol, bármit is kezd, felhasználja, letölti, megosztja a cikket. Jól hangzik, nem?
A web1.0 a “read only” volt, a web2.0 a platformoknak kedvezett, a következő innovációs és evolúciós fázis - amelyet web3.0-nak neveznek - az erőviszonyokat és a tulajdonjogot visszavinné a tartalom készítők és a felhasználók javára.
Az egyik ok, amiért az NFT-k izgalmasak, az az, hogy lehetővé teszik az alkotók számára, hogy visszaszerezzék az irányítást saját tartalmaik felett, és újra bevezessék a szűkösség dinamikáját (digital scarcity). Az AI korában az egyedi, autentikus tartalom hiánycikk lesz, amit a modern decentralizált technológia segítségével igazságosan tudunk jutalmazni.
A tartalomgyártók támogatása nemcsak altruizmusként jelenik meg, hanem befektetésként is. Nem feltétlen csak az előfizetés lehet a pénzügyi megoldás a kedvenc tartalomgyártóim esetében. Az NFT-nek köszönhetően tulajdonosa is lehetek egy-egy adott cikknek, zeneszámnak, podcastnek, vagy akár egész platformoknak.
Ettől a ponttól kezdve már én is érdekelt leszek a tartalom megosztásában és terjesztésében is, ami egy teljesen más kapcsolatot alakíthat ki tartalom készítő és fogyasztó között.
A technológia adott.
Amiről beszélek az nem utópia, hanem egy lehetőség.
A kérdés, mit kezdünk ezzel.
Peace & love!
N.
A poszt tartalmát videós formában is megnézhetitek, hiszen ez a téma volt az IVSZ 2023 - Smart konferencián lévő előadásom vezérfonala is.